Átadták a szegedi zeneszerző-verseny díjait

Szegeden átadták a Magyar Zeneszerzők Egyesülete és a Vántus István Társaság hatodik zeneszerző-versenyének díjait.

A beérkezett huszonhárom műből hármat választott ki a zsűri, amelyeket egyenlően, ötvenezer forintos díjjal jutalmazott: Horváth Márton Levente G ergo sum (4 fagottra), és Pintér Bence Friday Dialogues (fuvolára és ütőkre) című kompozícióit, valamint Zombola Péter Ave Maria vegyes karát.

Zombola Péter, Horváth Márton Levente és Pintér Bence

E művek és további három alkotás megszólaltak a SZTE Zeneművészeti Kara Fricsay-termében rendezett díjkiosztón, amelyen Hollós Máté, a Magyar Zeneszerzők Egyesülete és a Vántus István Társaság Közhasznú Egyesület elnöke nyújtotta át az okleveleket.

eredeti cikk: http://fidelio.hu/klasszikus/hirek/atadtak_a_szegedi_zeneszerzoverseny_dijait

A közmédia kitüntetett munkatársait köszöntötték

A közmédia kitüntetett munkatársait köszöntötték

• 
• 

RÉSZLETEK

Kategória: Vállalati sajtóközlemények

Megjelent: 2015. március 31. kedd, 11:15

Díjazottak: Zombola Péter, Balogh Júlia, Molnár Pál, Balogh István, Jancsó Kornél, Gulyás László, Horváth Mária, Tarnai Kiss László, Filippinyi Éva, Gundel-Takács Gábor, Krizbai Diána, Spiller István, Nagy Eszter Dóra, Berkó Gergely, Zombola Péter, Krizbai Diána

Budapest, 2015. március 30., hétfő (MTI)

A közszolgálati média március 15. alkalmából kitüntetett munkatársait és partnereit köszöntötte hétfőn a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója a társaság budapesti, Kunigunda úti központjában.

Szabó László Zsolt hangsúlyozta: nagy öröm a közmédiának, hogy ennyi tehetséges munkatársát díjazták legszebb nemzeti ünnepünk alkalmából.

A nemzeti ünnep alkalmából Balogh Júlia szerkesztő-műsorvezető a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, Tarnai Kiss László vezető szerkesztő a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át, míg Gundel-Takács Gábor szerkesztő-műsorvezető és Filippinyi Éva kiemelt szerkesztő Táncsics Mihály-, Horváth Mária énekművész pedig Liszt Ferenc-díjat kapott.

Jancsó Kornél és Gulyás László, az MTVA két munkatársa volt a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) Média Életműdíjának idei kitüntetettje, míg Média Nívódíjat vehetett át a közmédia munkatársai közül Spiller István hírügynökségi szerkesztő és Illyés Tibor fotóriporter, Média Oklevelet pedig Halászi László televíziós szerkesztő kapott.

Balogh István informatikai telekommunikáció vezető Puskás Tivadar-díjban részesült.

A Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozatát vehette át Molnár Pál rádiós szerkesztő, míg az Erkel Ferenc-díj egyik kitüntetettje

Zombola Péter művészeti koordinátor, egyetemi adjunktus, zeneszerző volt.

Krizbai Diána hírügynökségi újságíró a Honvédelemért érdemrend III. fokozatát, Nagy Eszter Dóra hírügynökségi újságíró az Országos Rendőr-főkapitányság Aranytoll elismerését, Berkó Gergely hírügynökségi újságíró a Győr-Moson-Sopron megye szolgálatáért díjat vehette át a magyar sajtó napja alkalmából.

A külső partnerként az MTVA-val együttműködő alkotók közül a március 15-én Kossurh-díjjal elismert Hűvösvölgyi Ildikót, a most Balázs Béla-díjas Kabay Barnát és Petényi Katalint, a Jázsai Mari-díjas Kautzky Armandot és a Magyarország Érdemes Művésze díjban részesült Rátóti Zoltánt köszöntötték az ünnepségen.

eredeti cikk: http://www.mtva.hu/hu/sajtoszoba-main/sajtokozlemenyek/vallalati-sajtokozlemenyek/a-koezmedia-kituentetett-munkatarsait-koeszoentoettek

Zombola Péter Erkel-díjas

Balog Zoltán állami művészeti és miniszteri szakmai díjakat adott át 

2015. március 13. 11:47

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nemzeti ünnepünk alkalmából Kiváló Művész-, Érdemes Művész- és Babérkoszorú-díjakat, valamint szakmai díjakat adott át 2015. március 13-án a Pesti Vigadóban. 

Az ünnepségen Balog Zoltán elmondta, amikor eljön március 15-e, a magyar szabadság napja, első az érzelem. Meghatottan emlékezni, csodálni az akkori magyarokat, hogy volt bennük bátorság és tehetség. A tárcavezető hozzátette: nemzeti ünnepünkkel kapcsolatban ugyanakkor nagyon fontos a mérce, mert nem kerülhetjük ki, hogy megmérjük magunkat, életünket, Magyarország életét azokon a célokon, amelyeket ők tűztek ki maguk elé, Magyarország elé. Az ő akkori követeléseik számunkra is mércét jelentenek. A szabadság, a béke, a közteherviselés és a jogegyenlőség Magyarországáért akarunk dolgozni. Ezt a Magyarországot keressük a magyar emberek, közösségek és a díjazottak teljesítményében, alkotásaiban is.

Kép letöltése

Fotó: Árvai Károly

"Látjuk és érzékeljük a díjazottak azon törekvését, hogy nem csak maguknak, de másoknak is használnak azzal, amit tesznek, amit alkotnak. Ők megtestesítenek egy darabot a márciusi ifjak Magyarországából, a mi vágyainkból és reményeinkből." - mondta a tárcavezető. Hozzátette: a díjazottak együtt és külön-külön is megtestesítenek valamit abból a Magyarországból, amelyben mi élni szeretnénk.

Kép letöltése

Fotó: Árvai Károly

Ottlik Géza szavaira utalva az emberi erőforrások minisztere elmondta: öntudatos nemzeti magyar cinkosságra van szükségünk Brüsszelben, Moszkvában, Berlinben, Washingtonban, de leginkább Budapesten.

Kép letöltése

Fotó: Árvai Károly

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke megbízásából Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a magyar irodalom területén nyújtott kiemelkedő teljesítménye elismeréseként Magyarország Babérkoszorúja díjat adott át:

• Ferenczes István, József Attila-díjas költő, az MMA rendes tagja részére,
• Tamás Menyhért, József Attila-díjas író, költő, az MMA rendes tagja részére,
• Zalán Tibor, József Attila-díjas költő részére.

A magyar művészet értékeinek gyarapítása érdekében végzett magas szintű, igényes teljesítménye elismeréseként Magyarország Kiváló Művésze díjban részesült:

• Dunai Tamás, Jászai Mari-díjas színművész, Érdemes Művész,
• Kertesi Ingrid, Liszt Ferenc-díjas operaénekes, Érdemes Művész,
• Lorán Lenke, Jászai Mari-díjas színművész, Érdemes Művész,
• Lovas Pál, Liszt Ferenc-díjas táncművész, Érdemes Művész,
• Tordai Teri, Jászai Mari-díjas színművész, Érdemes Művész.

A magyar nemzeti kultúra, művészi alkotómunka területén végzett kiemelkedő művészi értékteremtő munkája elismeréseként Magyarország Érdemes Művésze díjban részesült:

• Baska József, Munkácsy Mihály-díjas festőművész, szobrászművész,
• Bencze Ilona, Jászai Mari-díjas színművész,
• Dr. Bodolay Géza, Jászai Mari-díjas rendező,
• Csáji Attila, Munkácsy Mihály-díjas festőművész, az MMA rendes tagja,
• Hollerung Gábor, Liszt Ferenc-díjas karmester,
• Illényi Katica, Liszt Ferenc-díjas hegedűművész,
• Kéri Imre, Munkácsy Mihály-díjas festő- és grafikusművész,
• Koltay Gábor, Balázs Béla-díjas filmrendező,
• Mezei Gábor, Munkácsy Mihály-díjas belsőépítész, az MMA rendes tagja,
• Oberfrank Péter, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester,
• Prunyi Ilona, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész,
• Rátóti Zoltán, Jászai Mari-díjas színművész, az MMA rendes tagja,
• Spindler Béla, Jászai Mari-díjas színművész,
• Szemadám György, Munkácsy Mihály-díjas festőművész, az MMA rendes tagja,
• Ujlaki Dénes, Jászai Mari-díjas színművész,
• Záborszky Kálmán, Liszt Ferenc-díjas karmester, az MMA rendes tagja.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a mozgókép területén végzett kiemelkedő alkotótevékenysége, valamint művészi és tudományos teljesítménye elismeréseként Balázs Béla-díjat adományozott:

• Czakó Judit, filmvágó részére,
• Kabay Barna, rendező, producer részére,
• Köbli Norbert, forgatókönyvíró részére,
• Petényi Katalin, forgatókönyvíró, rendező, vágó részére.

Kiemelkedő fotóművészeti, fotószakírói tevékenysége elismeréseként Balogh Rudolf-díjban részesült:

• Dr. Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója, művészettörténész, fotótörténész,
• Szalontai Ábel, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem DLA egyetemi adjunktusa, a Média Intézet Fotográfia Tanszék vezetője, fotóművész.

Kiemelkedő színművészeti – színészi, rendezői, díszlet- és jelmeztervezői, látvány- és világítástervezői, dramaturgiai – és színháztudományi – színházelméleti és színházi kritikusi – tevékenysége elismeréseként Jászai Mari-díjban részesült:

• Fekete Péter, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója,
• Guelmino Sándor, színházi rendező, dramaturg,
• Kautzky Armand, az Új színház színművésze,
• Kiss József, a szolnoki Szigligeti Színház művészeti vezetője, rendező, dramaturg, drámaíró,
• Láng József, színművész,
• Sáfár Mónika, a Madách Színház színművésze,
• Újhelyi Kinga, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház színművésze.

Kiemelkedő zenés színházi rendezői tevékenysége elismeréseként Nádasdy Kálmán-díjban részesült:

• Szomor György, színművész, rendező.

Kiemelkedő bábművészeti tevékenysége elismeréseként Blattner Géza-díjban részesült:

• Török Ágnes, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház bábszínésze.

A táncművészet terén kiemelkedő alkotói, előadói, tudományos és pedagógiai tevékenysége elismeréseként Harangozó Gyula-díjban részesült:

• Bora Gábor, táncművész, táncpedagógus,
• Velekei László, a Győri Balett művészeti asszisztense.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere – kiemelkedő zeneszerzői, zenei rendezői tevékenysége elismeréseként – Erkel Ferenc-díjat adományozott:

• Márkus Tibor, jazz zongoraművész, egyetemi adjunktus részére,
• Zombola Péter, művészeti koordinátor, egyetemi adjunktus, zeneszerző részére.

Kiemelkedő zenei előadóművészeti tevékenysége elismeréseként Liszt Ferenc-díjban részesült:

• Balázs János, a Snétberger Zenei Tehetség Központ zongoratanára, zongoraművész,
• Horváth Mária, a Magyar Rádió Kórusának énekművésze,
• Pál István, a Hagyományok Háza - Magyar Állami Népi Együttes zenekarvezető prímása, népzenész,
• Dr. Ordasi Péter, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar oktatója, karnagy,
• Várdai István, gordonkaművész.

Kiemelkedő zenetudományi, és zenei ismeretterjesztő tevékenysége elismeréseként Szabolcsi Bence-díjban részesült:

• Pávai István, a MTA BTK Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa, népzenekutató.

Kiemelkedő iparművészeti, ipari tervezőművészeti tevékenysége elismeréseként Ferenczy Noémi-díjban részesült:

• Bányász Judit, textilművész,
• Botos Péter, üvegművész,
• Göbölyös Márta, textilművész,
• Husz Ágnes, keramikusművész,
• Jáger Margit, keramikusművész.

Kiemelkedő képzőművészeti tevékenysége elismeréseként Munkácsy Mihály-díjban részesült:

• Foster Colin, szobrászművész,
• Lajta Gábor, festőművész,
• Lux Antal, festő-, grafikus- és médiaművész,
• Pál Csaba, grafikus- és festőművész,
• Dr. Somody Péter, festőművész, egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar tanszékvezetője,
• Szőcs Miklós TUI, szobrászművész,
• Wierdl Zsuzsanna, restaurátorművész.

A kortárs képzőművészet területén végzett kiemelkedő műkritikusi, kurátori tevékenysége elismeréseként Németh Lajos-díjban részesült:

• Bárdosi József, a váci Tragor Ignác Múzeum művészettörténész-muzeológusa.

Kiemelkedő irodalmi – költői, írói, műfordítói, irodalomtörténészi – tevékenysége elismeréseként József Attila-díjban részesült:

• Bakonyi István, irodalomtörténész, író, kritikus, a Kodolányi János Főiskola főiskolai tanára,
• Cs. Nagy Ibolya, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő,
• Csontos János, költő, kritikus, publicista, szerkesztő,
• Fenyvesi Ottó, az MTA Területi Akadémiai Bizottságok Titkárságának titkára,
• Gálfalvi György, szerkesztő, esszéíró,
• Szondi György, költő, műfordító, művelődéstörténész,
• Zsille Gábor, költő, műfordító, publicista, szerkesztő.

Kiemelkedő újságírói tevékenysége elismeréseként Táncsics Mihály-díjban részesült:

• Filippinyi Éva, az MTVA Kulturális Főszerkesztősége kiemelt szerkesztője,
• Körmendy Zsuzsanna, a Magyar Nemzet rovatvezetője,
• Gundel Takács Gábor, az MTVA műsorvezető-szerkesztője.

A kultúra érdekében hosszabb időn át végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Bánffy Miklós-díjban részesült:

• Elekes Botond, a kulturális nemzetpolitika kidolgozásáért,
• Kovács Géza, a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár főigazgatója,
• Turányi Zsuzsanna, a Honvéd Együttes kulturális menedzsere, produkciós titkára.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, a hátrányos helyzetben lévők támogatása érdekében végzett kiemelkedő, példamutató tevékenysége elismeréseként Pro Caritate-díjat adományozott:

• Mága Zoltán hegedűművész részére.

(EMMI Sajtó- és Kommunikációs Főosztály)

eredeti cikk: http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/hirek/balog-zoltan-allami-muveszeti-es-miniszteri-szakmai-dijakat-adott-at

Ősbemutatóval zárják az évadot a Magyar Rádió Zenei Együttesei

A fiatal magyar zeneszerző-generáció egyik kiemelkedő alakja, az idén Erkel-díjjal kitüntetett Zombola Péter Passió című liturgikus műve is felcsendül a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek évadzáró hangversenyén szerda este a Művészetek Palotájában. 

A kórusra és zenekarra írt, János evangéliumát követő latin nyelvű Passió nem a Bach korabeli mintákat követi, közelebb áll a passiózene olyan archaikusabb formáihoz, mint amilyen a 15. századi passió-motetta volt.

Nincsenek szólisták, a bibliai szöveget kizárólag a kórus adja elő - olvasható a koncert beharangozójában.
A Kovács János által vezényelt hangversenyen Zombola Péter kompozícióját egy igazi klasszikus, Beethoven IX. szimfóniája egészíti ki. A szólószerepeket Sümegi Eszter (szoprán), Kovács Annamária (alt), Fekete Attila (tenor) és Kálmándi Mihály (basszus) énelki, közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán).

Zombola Péter 1983-ban született Budapesten. Zeneszerzői tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Kocsár Miklós és Csemiczky Miklós, a Zeneakadémián Jeney Zoltán és Orbán György tanítványaként végezte. Számos művét mutatták be a legrangosabb magyar és nemzetközi fesztiválokon.

Filmzenéket is ír magyar és külföldi filmekhez, emellett színházi zenét, reklámzenét és egyéb alkalmazott zenéket is komponál. Több zeneszerzői díj birtokosa, 2012-ben Junior Prima Díjjal tüntették ki, 2013-ban pedig Requiem című oratóriumáért megkapta az Artisjus Év Zeneműve-díját. 

hirado.hu

eredeti cikk:  http://www.hirado.hu/2015/05/06/osbemutatoval-zarjak-az-evadot-a-magyar-radio-zenei-egyuttesei/

Vidám zene nem létezik - Dal+Szerző

Beszélgetés Zombola Péterrel a Dal+Szerző magazinban.

eredeti cikk: http://issuu.com/artisjus/docs/dal_szerzo_2/29

Arányok és túlzások könyve

Ócsai Éva
Arányok és túlzások könyve
(Térey János: Ultra – új versek, 2002–2006)
2006-ban megjelent Térey János verseinek újabb gyűjteményes kötete, amely közel öt év verseinek az összeállítása. Ez idő alatt megjelent verses drámája, a Nibelung-lakópark triló- giája, amelyet a Krétakör Színház színpadra állított, emellett Térey János 2005-ben librettót is készített Harcos Bálinttal Mundruczó Kornél Johanna című operafilmjéhez. Az Ultra című új kötet az „új versek” alcímet viseli, és megegyezik a pontosan 100 évvel korábban, 1906-ban megjelent Ady-kötet címével. 2006-ban a Papp Andrással közösen írt Kazamaták című történelmi színdarabja is megjelent a Holmiban, amelyet az 1956-os forradalom 50. évfordulójára írtak. Az Ultra sokféle, és mégis egységességet mutató versei között talál- hatók olyanok, amelyek tematikusan vagy formailag kapcsolódnak ezekhez az írásaihoz. A kötetben több olyan vers is előfordul, amelyben egy vagy több lírai én szólal meg szere- peket megformálva, emellett a zenei szerkezetek és formák alkalmazása is meghatározza a versek ritmikusságát, valamint változatos és választékos retorikai, stilisztikai és poétikai eszköztárat vonultat fel, hogy a jelenkori társadalomban élő egyének élethelyzeteit plasz- tikusan ábrázolja társadalmi és történelmi vonatkozásban is.
Az öt ciklusból álló kötet címe, az „ultra” fogalma az ULTRA-AQUINCUM második cikluscímben, valamint a ciklust alkotó Hadrianus-Redivivus című versben fordul elő szó szerint: „Magasra nő a méltóságos ULTRA, / A túlzó élet táborhelye: Pest.” (54.) A megszemé- lyesített fogalom így nemcsak a túlzást, a szélsőségességet és a mértéken túli jelenségeket helyettesíti itt, hanem a mindezt megtestesítő, 20. és 21. századi Pestet is, amelyet az ismét megelevenedő Hadrianus, a vers beszélője egy 1900 évvel korábbi, aranykornak tekintett világ nézőpontjából értékel. A személyes múltjára is visszaemlékező császár sorai mögött finoman felsejlik az intézmények, a vallás, a mentalitás, a természet és a városkép gyöke- res átalakulásáról formált véleménye a túlzásról, a hiányról, a veszteségről, mint amilyen „a túlzás / Mosópor a szökőkutak vizében” (45.)
A személyes élet apró momentumainak és mozaikjainak szemléletes, életszerű megfor- málása a kötet legtöbb versében visszatér többféle társadalmi és történelmi nézőpontból, valamint az idősíkokhoz és az értékvesztéshez való viszonyulás is hangsúlyos, mint a Fagy című versben, a kötet első versében. A katonai barakk részleteire emlékező szonett, a Bróm nemcsak a tárgyak látványát idézi fel tárgyilagosan és érzékletesen, hanem az ízlelést és a hozzá fűződő érzelmeket is. Az enyészet és a hangulatokat, eseményeket felidéző vissza- emlékezés a tárgya a temetőt, a templomromot és az üres kertet (A. B. F. R. A., „Fűből lett fa”, Zártkert) bemutató verseknek, valamint a trafó lerombolásáról és a teherpályaudvar bomlásáról, a rozsdatemetőről szóló verseknek is (In memoriam, A Lipótvárosi Teher). Ez utóbbi vers helyszíne kiindulópontul szolgál az elmúlt évszázad némely történelmi ese- ményének a felvillantásához, mégpedig úgy, hogy a vers egy négytételes zenemű mintájá-

99

ra zenei jelzésekkel van ellátva: a gyors tételben, amely a marhavagonokra is utal, a leírás is mozgalmas, felgyorsul.
A kötet verseiben a zeneiség a gyakori alliteráció és a rímek mellett verszenei formák- ként is megnyilvánul: gyakori a szonett, előfordul például az alkaioszi versszak (A gyer- mek), a stanza (Árvízi stanzák), a sestina (Parklife), a jambikus lejtésű sorok, a blank verse (Milton tükrei).
A versforma és a hangzás mellett a forma és a vizualitás is hozzájárul a versek jelenté- séhez. A Sagrada Família című vers a sorokon belüli egyszeri vagy többszöri sortörésekkel emlékeztet arra, ahogyan a katalán bazilika szerkezete is megtöri a teret. A tipográfiának a Priusz című versben is többletjelentése van, hiszen a vers strófánként egy-egy sorral rövidebb lesz, így a kezdeti nyolc sorból a nyolcadik versszakban már csak egy marad. A vers beszélője, a munkás, aki metaforikus nyelven, helyettesítéseken keresztül mondja el tömören vallatásának és megkínzásának történetét, míg végül tudás és mondanivaló hiányában elhallgat, és elfogynak szavai a vers felépítéséből következően is, a tartalom és a forma összjátékaként.
Visszatérő nyelvi megoldás a kötetben, hogy a konkrét megnevezés helyett metaforák írják körbe vagy utalások jelölik a félig kimondott vagy meghatározatlan jelenségeket. A Vidéki Róma című ciklusban, amely több erotikus és szerelmes verset is tartalmaz, a Friendly Fire című vers azért sem a cím szó szerinti fordításaként leírható „Barátságos Tűz” címet kapta, mert az angol kifejezés többletjelentését nem lehetne érteni a szerelemről szóló versben, amely a háborús retorikát alkalmazó szerelmi költészet hagyományához kapcsolódik. A „friendly fire” ugyanis az amerikai hadseregben a szövetséges vagy baráti katonai erőktől tévedésből vagy véletlenül kapott lövéseket jelenti, így a cím jelentése tágabb kontextusba helyezi a verset. A szintén talányos című ironikus óda, a Terramoto a tömegben (össztáncban, megapartin, olimpián, hadseregben) együtt és ugyanúgy cse- lekvő, egyéni akaratáról lemondó, vagy attól megfosztott embert szólítja meg, a portugál nyelvű cím és egy szövegbeli utalás pedig a tömeg együttmozgásának a lehetséges követ- kezményére, egy átvitt értelmű földrengésre irányítja a figyelmet: a terramoto az 1755-ben bekövetkezett lisszaboni földrengésre utal.
A Parklife című sestina, amelynek könnyűzenei intertextusa a brit Blur együttes azonos című dala és videoklipje, az angol eredetihez hasonlóan társadalmi rétegekből kiemelt, allegorikus alakok (a Bankár, a Szingli és a Gondnok) életmódjára villant rá a szexualitás, a nárcisztikus önszerelem bemutatásával az álmok és az ösztönök mitikus helyszínévé váló mélygarázsban. A társadalombíráló, ironikus hang többször visszatér a szerteágazó témájú, de a kor társadalmi és kulturális viszonyait jól jellemző, igényesen kidolgozott versekben. A felvetett kérdések közt olyan szokatlan verstémák szerepelnek, mint az értéktelen, és mégis sokak által hallgatott zenei giccs (Popzene), az emberek viszonyulása a 2006-os árvízhez (Árvízi stanzák), az orvosi rendelő és az orvosi ellátás (Ez egy SZTK), egy találkozás, amikor az allegorikus Jó bölcsen kioktatja az ország elnökét (Találkozás az elnök- kel), egy autoriter tanárnő míves episztolája a színházba látogató tanítványainak („Igen, hiszünk a tündérekben!”), a verekedéssé fajuló mohácsi busójárás (Tél vége Mohácson), vagy két összetalálkozó násznép: „Jelöltjüket az Úr elé kísérték, / S megmérik véletlen szomszédjaik / Ruháját, autóját és brossait. // Versenyben vannak, mint két konkurens párt; / Milyen pikáns, hogy egy a templomuk...” (Két násznép elvegyül, 101.)
A tematikus sokszínűség mellett több vers konkrét helyszíneket jelöl meg (az ókori Róma, a 20–21. századi Spanyolország /Barcelona/, Portugália /Lisszabon, Estoril/, Budapest /Zugló, Angyalföld, Lipótváros, Nagykörút, Aquincum/, Mohács, Földvár, Debrecen, a költő szülővárosa), amelyek többnyire ürügyként szolgálnak, hogy a térhez és az időhöz kapcsolódó egyedi látvány vagy esemény általános és jellegzetes

100

helyzeteket tárjon fel. A tér és az idő mellett a természet alakzatainak és folyamatainak az aprólékos, trópusokban gazdag, arányos, finom nyelvi megformálása is számos vers meghatározó része, mint a Földvár, apály című szonetté, vagy a Családfa című vers második szakaszáé, amely leleményesen a családfát a folyóval, és annak elágazásaival helyettesíti: „Még titok, melyik ágból lesz morotva, / És kikből lesz eleven vízfolyás: ki / Hogyan fut a saját torkolatáig.” (67.)
A konkrét irodalmi utalások mellett (mint amilyen például John Milton a Milton tük- rei, William Shakespeare a Beauséjour, a germán mondák hősei a Siegfried rajnai utazása, Faust a Doktor Faustus panaszolkodása, Bartók és Balázs Béla Kékszakállúja A hét hazugság című versben, valamint tiszteletadás Jékely Zoltán emlékére a Hadrianus-Redivivus című versben) idézettel, versformával és versnyelvvel is felidéznek a versek költőket úgy, hogy közben a kötet írásainak egyedi, kikristályosított nyelvezete van. Ez a veretes nyelv vissza- fogottan ünnepélyes, ironikus, emelkedett, szenvtelen és derűs kedélyállapotokat idéz fel, az azonban a kötet első és utolsó versére is érvényes, hogy a veszteséget és a hiányt írja le, A gyönyörű gyár című kötetzáró versben ironikusan: az ország allegorikusan egy gyönyörű gyárral és annak tetszhalott portásával azonosul: „Csak alszik, mintha kisgyerekkorában. / Alszik. Akármi lehet még belőle.” (148.)
A kötet több verséből zenemű született, ugyanis a kortárs klasszikus zene fiatal képviselői (Fekete Gyula, Kondor Ádám, Vajda Gergely, Barta Gergely, Bolcsó Bálint, Dinnyés Dániel, Futó Balázs és Zombola Péter) megzenésítettek egy vagy két verset, valamint az is a kötet történetéhez tartozik, hogy a kézirata a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Édes Anyanyelvünk pályázatán első díjban részesült. Egy olyan nyelvi világért, amely nem kínálja magát tálcán, az olvasónak is kihívást jelent, ha vállalkozik a szerteágazó, talányos sorok kibontására.
Magvető Könyvkiadó, 2006

eredeti cikk: http://www.forrasfolyoirat.hu/0801/ocsai.pdf 

Zombola Péter Junior Prima Díjat kapott

eredeti cikk: http://www.primissima.hu/junior-prima-eddigi-dijazottak/

ODÜSSZEUSZ GYERMEKEI

Nádas Péter: Szirénének / Kamra

2011.02.13.

Az emberi civilizáció szarkasztikus, komor végjátékát írta meg monumentális költői eposzában Nádas Péter. Dömötör András Kamra-beli rendezése mozgalmasan könnyed, színpompás képekként pergeti végig az antik mintázatú profán szatírjáték stációit. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.

Kovács Lehel és Szirtes Ági

„Hádésnak is kellett valami vacsorára… Mindenki éhes, a világ üres” – hangzik a szárnyas Niké istennő darabzáró szózata a sárga viharkabátos méla halászokhoz, akik, mint mesélik, csáklyáikkal szárazföldre vonszolnak tengereken hányódó hajótörötteket. Legszívesebben elpusztítanák és vörös húsú halként kimérnék a testeket, ha az istenség nem avatkozna közbe, s ha nem derülne ki róluk, hogy még élnek. A mitológiai Odüsszeusz – aki e darabban se nem „leleményes”, se nem eszes, szimplán csak tömeggyilkos – fiai ők, akik partot érve később gondosan halálra ütlegelnek egy korosodó, ismeretlen férfit; mindenütt keresett, rég hazavárt nemzőapjukat. A gyilkosságok sorozata időtlen láncolatba ágyazódik: feltartóztathatatlanul hömpölyögnek, ömlenek a pusztulás képei Nádas Péter nagyszabású látomásában, amely egyszerre filozófiai mű és pompázatos költészet meg blaszfémikus és érzéki epika, némi drámai fűszerezettséggel. Tébolygó lelkek apokalipszisét görgeti, lajstromozza élvezettel gyöngéden ironikus és dermesztően jeges, csúfondáros jelenetekben Nádas, mikor az antikvitás eszményeitől a háborús öldöklésekig és a módszeres környezetpusztításig, az ipari mocskot okádó világtengerekig tartó viharos „fejlődés” ívét rajzolja föl enciklopédikusan, egymásba indázó képsorokban (a kötetről szóló kritikánk itt olvasható - a szerk.).

Végtelen áradatban zubog a nemlét a Szirénénekben. A partra vetett hullák húsából dögkeselyűk lakmároznak, a foszló testek s a még élők körül „ölebnyi döglegyek” rajzanak, és nem is a tetemekre csapnak le, hanem a hányadékra. „Ölni jó, jó bizony. Nagy kár lenne az ölést betiltani” – hangzik a cinikus szólam. Az embert, genetikus programok és biokémiai folyamatok végeredményét, lassan elnyeli a semmi. A romlás, a megsemmisülés etapjai olykor epikusan rekonstruált manierista festményekként manifesztálódnak a darabban, s az emelkedettségében és pazar látomásosságában is tárgyilagos, szikár költői nyelv nagy erejű, burjánzó víziókat sodor a befogadó elé. Nádas Péter illúziótlan létfilozófiája, szerelemtana, antropológiája, s persze színházfelfogása is mintegy sűrítve fogalmazódik meg a műben.

Herczeg Adrienn, Gál Gabi és Huzella Júlia

Nádas darabja olyan sokszorosan rétegzett, kimeríthetetlenül gazdag, szerteágazó motívumvilágú, mitológiai nevekkel, utalásokkal is telezsúfolt (ezért nem könnyen befogadható) posztdramatikus alkotás, amely nyilvánvalóan számos értelmezési lehetőséget kínál föl elemzőnek, színre vivőnek. Egyik külhoni kritikusa szerint a szatírjátékot „hangosan és lassan kell olvasni, hogy szépségét és szörnyűségét megérezzük” (Dirk Pilz, NZZ, 2010. március 1). Ám más az egyéni olvasat s megint más a színpadi megvalósítás: az előadás létrehozóinak természetszerűleg meg kell fogalmazniuk viszonyukat a műhöz, a szerző világképéhez, s persze szembe kell nézniük a terjedelmes epikus betétekkel is operáló textus színrevitelének dilemmáival. Mert igaz ugyan, hogy például az Anyák és a Fiak párbeszéde sűrű drámaiságú a Szirénénekben, ám az elbeszélt-elmondott narratív szövegek – amelyek persze éppúgy lehetnek súlyos feszültség hordozói, mint a dialógusok – nem feltétlenül dramatikus karakterűek.

Mindehhez járul még Nádas szövegének különleges szerkesztésmódja, sajátságos dramaturgiája, a hármas (négyes-ötös) szereplőcsoportok megszólalásainak vagy csöndjének problematikája. Mikor Szacsvay László narrátorként hibátlanul értelmezve mondani kezdi a zengő sorokat a Kamra elnyúló, szűkre szabott színpadán, rövid időre megteremtődik és megelőlegeződik a játék meditatív miliője, amely magába foglal majd gyors színváltásokat, aprólékosan kivitelezett, realisztikus epizódokat vagy például a Néreisek karának zenébe úsztatott, gunyoros, elringató szcénáit. Dömötör András rendezése elsősorban a játék ironikus-groteszk vonulatát, fanyar felhangjait igyekszik kiaknázni, s megteremteni a súlyos színészi szólók és a csoportos jelenetek összhangját.

Pálmai Anna, Pelsőczy Réka és Dankó István. Fotó: Puskel Zsolt - PORT.hu

Szirtes Ági Persephonéja kulcsszereplőként, mindvégig izzó drámaisággal van jelen: szikár kommentárjaival értelmezi, átköti, szétbogozza az egyre kuszább eseményszálakat. Sok gyötrelmet átélt szenvedő nő és nemes tartású mitológiai lény. A lányok-anyák s a fiúk-férfiak többnyire hármas kötelékben tünedeznek elő: Pálmai Anna, Borbély Alexandra, Pálos Hanna üde triásza (az anyák masszív kórusaiban Pelsőczy Rékával kiegészülve), Hajduk Károly, Dankó István, Kovács Lehel viharvert csapata (a halászok jelenetében Szacsvayval, Kovács Gergellyel) nemcsak az antik-modern egyéniségeket, hanem a megsokszorozott, tömegessé lett individuum különféle alakváltozatait, arcait rajzolják elénk. Kun Vilmos rezignált, kaján örege a villanyégőkkel körbefont Néreis-stand előtt kuporogva szemlélődik virgoncan, miközben a pult mögött csillogó flitteres ruhájú, kék hajkoronás cinikus hölgyikék jajongják egyre vad sirámaikat. Lengyel Ferenc Odüsszeusza csak rövid időre kerül elő (éppen halálra csépelik összegöngyölt szaklapokkal), falra akasztott képmása folyamatos hiányára emlékeztet. Az elfuserált „forradalmi bácsikák” s a „jegyszedő nénikék” jelenetsorai metszően gunyorosak, a színtér hátfalára vetített mozgóképek nemkülönben.

Bujdosó Nóra harsányan színpompás, némiképp a hatvanas-hetvenes évek viseleteit idéző ruhákba öltöztette a szereplőket. Horgas Péter ajtókkal szabdalt, hosszan elnyúló falú színpadteret tervezett a játékhoz, a keskeny előtérbe méretes, tengerjáró gumicsónakokat helyezve. Rajtuk üldögélnek vagy beléjük heverednek a megfáradt vándorok, a magukba merítkezők. Bal felől hatalmas fehér istenszobor-torzó áll, farral a játszók felé: Hádés birodalmában vagyunk. S miközben zajlik a végítélet, s egymásra torlódnak a háború, az ölés, a kéj s a pusztulás tablói, fel-felhangzik a Néreisek dévaj, édes kacaja: a legsötétebb, gyilkos szirénének. 

Nádas Péter műve német színházi felkérésre, az Európa Odüsszeiája című program keretében született. 2010-ben a Ruhr-vidék volt (Pécs és Isztambul mellett) Európa kulturális fővárosa, s a régió színházai hat európai írót kértek fel, hogy az antik eposz motívumaira írjanak új színműveket. A Szirénéneket annak rendje s módja szerint be is mutatta a Theater an der Ruhr. (A szerencsés kiválasztottak valamennyi előadást láthatták, s a darabok gyűjteményes kötetben is megjelentek.) Lám, így is lehet ünnepelni közös európaiságunkat. Nádas remekét meg ajándékba kaptuk, jobb időkre.

eredeti cikk: http://www.revizoronline.com/hu/cikk/3033/nadas-peter-szirenenek-kamra/