PARLANDO 2012/3.
A Művészetek Palotájának Szimfonikus Felfedezések sorozata utolsó estéjéhez érkezett. Ezúttal szintén izgalmasnak ígérkező műsort állítottak össze a szervezők. ElsőkéntZombola Péter (1983) Kamaraszimfóniájának ősbemutatója hangzott el. Az ismertetőben maga a szerző hívja fel figyelmünket a párhuzamra Sosztakovics Kamaraszimfóniájával. A címen túl valóban közös a szerkezet, s a vonósnégyesből készített átirat ténye. Az eltelt ötven év azonban – s a két különböző egyéniség – óhatatlanul más zenét eredményezett. A művet dallamos kezdés, meditatív hangulat jellemzi, mely súrlódásokba csúszik. A második tétel visszaemlékezés tanárára, Jeney Zoltánra. Az Adagio gyásztétel, mellyel a 2000-ben elhunyt észt zeneszerzőnek, Lepo Sumeranak állít emléket. A következő gyorstétel bennem klasszikus, pontosabban barokk – Vivaldi – emlékeket ébresztett, míg az újbóli lassú, befejező tétel éteri szépsége méltó zárás volt. Az egész műnek jót tett az átírás, a hangzás teltebb lett, dúsabb, jobban érzékelhetőek lettek az árnyalatok. A szerző nyilatkozata szerint Sosztakovicson kívül még Schubert és Arvo Pärt volt rá hatással.
Eisenbacher Zoltán cikke
eredeti cikk: http://www.parlando.hu/2012/2012-3/EZ-Ifju.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése