MŰVEK BONTAKOZÓBAN A Requiemtől az operettig – Zombola Péter

MŰVEK BONTAKOZÓBAN

A Requiemtől az operettig – Zombola Péter

2011. VII.

 

 

-Négy éve beszélgettünk e hasábokon készülő Requiemedről. Még mindig munkában van?

-Akkoriban felvázoltam néhány tételét, de nem láttam a megvalósítás útját, abbahagytam. Néhány hónappal később meghalt édesapám, ez visszaültetett a darab mellé. Azóta dolgozom rajta, s most már csak két tétel hiányzik a 12-ből. Nagyzenekar és vegyes kar adja elő, szólisták nélkül. Öt tutti, hat zenekari és egy a cappella-tétel alkotja.

-A zenekari tételek megfelelnek valamilyen szövegrésznek?

-Igen. Ezeket nem is éneklik el, a partitúrában dőlt betűvel jeleztem a megfelelő textust. Nem kódoltam semmit: szabad asszociációból impresszionisztikusan fejeztem ki a szövegeket a zenekaron, ahol úgy éreztem, nincs helye az éneknek. Az első ilyen mindjárt az Introitus. Ezt a tutti Kyrie követi, majd egy zenekari közjáték, azután a tutti Dies irae és Sanctus szólal meg. Az Agnus Dei a kíséret nélküli kórustétel. A Lux aeterna ismét tutti. Négy, nem szöveget megidéző zenekari interlúdium tagolja a folyamatot, végül egy posztlúdium ad hangszeres keretet a műnek.

-A személyes érintettség, a halál közele megváltoztatta hozzáállásodat a Requiem komponálásában?

-Sok mindenben. Van, ami nem fogalmazható meg szavakban. Egyrészt bűntudat: hasonló történt, mint Mahlerrel, akinek a Gyermekgyászdalok megírása után meghalt a lánya. Továbbá a halál közelségének átélése, ami elképesztő energiát adott a munkához, s ez azóta is tart. Enélkül alighanem végleg felhagytam volna a darab komponálásával. Zenei adalék: a Kyriébe trópusként bevettem egy egyszerű négysoros katolikus népéneket (Édes Jézus, neked élek),amelyet apám temetésén a pap énekelt, s akármilyen hamisan is, elementáris hatással volt rám.

-Vonószenekari újdonságod is készül, ám hallgatója ráismerhet benne 2. vonósnégyesedre. Mennyiben más?

-Időben kissé kibővítettem a kvartettet, mivel nagyobb együttesnél tágabb az ember időérzéke. S természetesen hozzáadtam a nagybőgő szólamát. Meghagytam az öttételes szerkezetet.

-Megrendelés inspirált, vagy magad érezted az átírás igényét?

-Szerencsés találkozás áll a háttérben. Úgy éreztem, ehhez a zenei anyaghoz kevés a vonósnégyes előadógárdája, ezért ki akartam bővíteni. Az első UMZE zeneszerzőverseny különdíjaként pedig felkérést kaptam a Concerto Budapesttől zenekari darabra. Kamaraszimfóniám bemutatója jövő tavasszal várható.

-Kórusokat nem írsz mostanában?

-De, sőt amatőr énekkaroknak. Mindeddig hivatásos vagy legalább félprofi kórusoknak írtam, most kedvem támadt egyszerű négyszólamú darabokra.

-Követted-e karvezető tanácsait a valóban amatőröknek való egyszerűség megtalálásában?

-Három évig Orbán Györgynél tanultam, átsugárzott személyéből a kórusra írás szelleme. Most érdekelni kezdett a limitált technikai elvárás kötöttsége, s az, hogy mindennek saját hangomon tudjak eleget tenni, ne kövessek kodályi, bárdosi mintákat.

-Mi vonzott az amatőr dalosokhoz?

-Tavaly a Pro Musica  kórus Salve reginámat énekelte nyíregyházi évadzáróján. A közönséget körülálló 50-60 lány kotta nélküli előadása hatalmába kerített. A 16-20 fős profi kórusok után ilyen tömeg hangzásélménye felkeltette érdeklődésemet az egészen amatőr énekkarok iránt.

-Hogy kerültél az operett alkotói közelébe?

-Két irányból. Opera írását is tervezem, s noha ahhoz még fiatalnak érzem magam, előtanulmányul alkalmasnak kínálkozik az operett műfaja. A színpadi és filmzenék alkalmazott zenéje egészen más. Laboda Kornél író-rendező barátommal olvastuk a kecskeméti színház operettpályázatát. Kék hermelin a darabunk címe, az ilyen nevű bárban játszódik. Megtartottuk a hagyományos operettszerepeket: primadonna, szubrett, bonviván, táncos komikus. A lehári-kálmáni mintát követve nyitány, három finálé, belépők, melodráma-zenék sorakoznak benne.

-A Kálmán-Lehár-tradíció folytatható?

-Igen, még akkor is, ha az utóbbi évtizedben nem íródtak új magyar operettek. Musicalt sosem írnék. Az operettet sem szerettem, de mikor a debrecenieknek a Mágnás Miskát hangszereltem, ráéreztem az ízére. Ha elfogadjuk az operettműfaj létének szép és hasznos hazugságát, arra a három órára jól tudjuk magunkat érezni, s addig sem a táguló világegyetemmel foglalkozunk...

-A sikeres operett behatároltabb stílusvilághoz kötődik, mint az opera.

-Vállalom, hogy Kálmán-stílusgyakorlatot írok. életműve éppoly lezárt, mint Bartóké.

-Ha a siker nyomán újabbat rendelnének tőled, operettszerzővé válhatnál?

-Azt hiszem, nem, mert akkor aligha írhatnék le több őszinte hangot.

Hollós Máté

eredeti cikk: http://epa.oszk.hu/00800/00835/00163/muzsika_3309.htm