“- Sokan felkaphatják a fejüket: miért ír egy 24 éves fiatalember gyászzenét?
- Bizonyos kérdéseket fiatalon kell rendbe tennünk, s aszerint kell élnünk életünket -hogy azután hatvanévesen már operettet írhassunk... Ami pedig a zenei indíttatást illeti: számos kórusmûvem keletkezett az utóbbi években, nemrég pedig elkészült elsõ szimfóniám felvétele a Magyar Rádióban, s ez feltöltött. Szeretném tehát most egyszerre kipróbálni ezeket az együtteseket oratorikus mûfajban.
- Emlékül... címû szimfóniád engem is megragadott. Örülök, hogy ösztönzõen hatott rád a megszólalása, nemegyszer megesik ugyanis, hogy nagy apparátusú mûve hallatán meghasonlik vele a szerzõ. Azt hallottad hát, amit elterveztél?
- Nagyrészt igen. Kisebb részben nem, ennek tanulságát kívánom további darabokban levonni.
- Mi a latin szövegválasztás oka? Az, hogy általánosan ismert tartalom legyen, vagy nem volt kedved egyedi költõi mûhöz nyúlni, netán a holt nyelv elidegenítõ távolsága is közrejátszott?
- A nyolcvanas évek vége óta divatban volt a latin textus, s ennek az utóbbi idõkben alakult ki ellenszele. Én már arra válaszolva nyúltam ismét a latinhoz. Egyúttal szeretném, ha a darab különbözne a latin gyászmise-szöveg hagyományosnak mondható feldolgozásától. Más zenei anyaggal párosítom a szöveget. A cappella mûveimben is eltávolodtam a kodályi-bárdosi hangtól egy maibb, észak-európai irányába, Arvo Pärt felé.
- Mi vonz a pärti hangzásvilágban?
- Az, hogy legalább egy idõre megteremti az állandóság illúzióját. Erre kevés szerzõ és mû képes. Kompozíciós módszere, a tintinnabuli is hat rám: e szó harangocskákat jelent. Két szólamtípusból keveri ki hangzásvilágát: egy dallami szólamból, amelynek neve Melodic, a másik egy hármashangzatból kialakított Tintinnabuli. Pärt zenei gondolkodásának a korábbi hagyománya a 17. században, Victoriánál szakadt meg. S ez Requiemem másik gyökerére mutat: e mûfajbeli legkedvesebb darabjaim ugyanis Victoria és Ockeghem tollából származnak. A 20. századból Stravinsky és Ligeti Requiemje irányadó számomra, kis mértékben még Pendereckié, továbbá Sumera és Andriessen zenekari mûvei.
- A cappella kórusmûveid és szimfóniád mintha két különbözõ stiláris vonzódású, sõt alkatú komponistát mutatnának. Ha most összeereszted e szembenálló világokat, milyen eredmény jön létre?
- Erre én is kíváncsi vagyok... Egyébként az említett kétféleség szimultán jelentkezik nálam, hiszen vesperásomat és a zenekari mûvet egy idõben írtam. A latin szöveg és a kórus távolságtartóbb zenei anyagra épül, a drámaibb zenekari tételek fejlesztéses technikával szövõdnek. Még nem tudom, taszítja vagy épp kiegészíti egymást ez a két karakter. A kettõsség a tételtípusokat is meghatározza: a fejlesztésesek mellé statikusakat állítok. A zenekari közjátékokat szánom statikusnak. A megszokott hangvételeket kerülöm, így például a Dies irae a statikus tételek közé tartozik. Az összességében hatvan-hetven percesre tervezett darabból eddig mintegy negyedórányi készült el, mégpedig a zenekari közjátékok, tehát a statikus szakaszok közül. Viszonylag nagy létszámú kórust foglalkoztatok, mert lesz 22 szólamú része isa partitúrának, s ha minden szólamot csak3 fõ énekel, már az is 66 ember. A zenekar kisebb, mint amilyet a szimfóniában használtam: kettõs fák váltóhangszerekkel, négy kürt, két trombita, három harsona, tuba, három ütõs és üstdob, hárfa, cseleszta és vonóskar. Tervezek továbbá egy alt és egy bariton szólistát, szerepük még tisztázandó.
- Imponáló, hogy bõ órányi kompozícióban gondolkozol. Ma ez nem jellemzõ. Az ilyen terjedelmû újkori zenedarabok másként kezelik az idõt, mint azt a zenetörténet különbözõ korszakaiban és stílusaiban megszoktuk.
- Ebben külsõ szempontok is közrejátszanak: kisebb apparátusú és rövidebb darabot inkább elõadnak. Ugyanakkor stiláris kérdés is: egy szeriális mû lehet igen tömör, de például Pärt zenéje tágabb idõbeni kiterjedést követel meg, 50 másodpercben értelmezhetetlen. Nem hiszek az idõtartam méregetésében: 80 év alatt az egyik ember esetleg csak 15-öt, egy másik akár 180-at is leél. A fizikában ρ-val (rhó-val) jelöljük a sûrûséget. Valami ilyesmi kellene a zenében is, egy arányszám, mint a sebességben a km/h. Az emberek szomjaznak a tágasságra, vissza fog állni ez az igény.
- Mire lesz igény: a 19. század egész estés oratóriumainak "feszes" tágasságára, vagy a20. század távoli kultúrákba nyúló, "nyugodjanak bele, hogy semmi nem történik" érzetére?
- A kettõnek az ötvözetét szeretném nyújtani: feszes rendben tartott nyugalmat. Amit eddig kórusra írtam, szeretném zenekaron kipróbálni és fordítva.
- Csak ezen a mûvön dolgozol?
- Nemrég fejeztem be egy orosz nyelvû Miatyánkot a Szt. Efrém Bizánci Férfikarnak, a Victoria Kamarakórus és egy kamaraegyüttes számára misét komponálok, Selmeczi Györgynek egy zongora-, Matuz István 60. születésnapja alkalmából pedig egy fuvolamûvet is írok, s a kis- és nagyjátékfilmek kísérõzenéi is egyre komplexebb feladatok elé állítanak.”
Hollós Máté
eredeti cikk: http://www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_article=2481&hl=zombola
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése